2010. augusztus 31., kedd

Az idegrendszer gyógynövényei

Napjainkban sokkal nagyobb szükségünk van természe­tes gyógyszerekre az évente több milliós tételben fogyasz­tott kémiai eredetű erős nyugtatók helyettesítésére, mint bármikor azelőtt. A stresszérzékenység, túlhajszoltság és ingerlékenység ugyanis hosszú távon nem szüntethető meg nyugtatókkal. A nyugalmat és az alvást nem lehet narkotikummal helyettesíteni. Ma már senki sem vitat ja, hogy a szintetikus nyugtatók felelőtlen használatával to­tális zsákutcába jutottunk.
A természetgyógyászat ezekre a problémákra is meg­találta a választ: a stressz, az idegi eredetű nyugtalanság, ingerlékenység és az alvászavarok többnyire együtt je­lentkeznek, és más betegségeknél nyilvánvalóbban lelki és szellemi okokra vezethetők vissza.

Neurotikus panaszok

Fiatal, középkorú és öreg embereknek egyaránt vannak neurotikus panaszai, még a gyermekek és csecsemők sem képeznek kivételt. A fiatal ember, aki úgy érzi, hogy mun­kahelyén túl sokat követelnek tőle, folyton visszatérő he­ves fejfájásról panaszkodik. Az egyedül álló anya pénz­ügyi „rágódásai" folytán teljesen elveszti étvágyát, és minden étkezésnél összeszorul a gyomra. A nagypapá­nál, aki rendszeresen felizgatja magát a szomszédék ku­tyája miatt, ideges szívpanaszok jelentkeznek. Az iskolás gyereknek, aki a dolgozatok terhe alatt sínylődik, megfáj­dul a hasa, a csecsemő pedig, ha úgy érzi, hogy nem fi­gyelnek rá és nem veszik föl, minden elalvás előtt görcsös sírással mutatja ki nemtetszését. Noha, természetesen, egyetlen gyógyszer sem pótolhatja a lelki konfliktusok feloldását, a feszültségoldó és nyugtató hatású gyógynö­vények segítségével mégis van rá mód, hogy természetes úton enyhítsük azokat.
Ebben a citromfű, a macskagyökér és az orbáncfű a legcélravezetőbb, de közkedveltségnek örvend még a komló, a golgotavirág, a zab és a levendula is.

Citromfű
(Melissa offianalis)

A citromfű nemcsak jótékony hatású, hanem kellemes il­latú és jóízű növény is. Illata miatt nevezik citromfűnek. Vadon is terem, de kerti növényként is termesztik napos helyen és tápdús talajon. A virágzó citromfű hatalmas ra­jokban vonzza a méheket. Ha magunk gyűjtjük, fontos, hogy virágzás előtt szedjük le a leveleit, mert virágzás után már nincs olyan kellemes illata. Friss levele kiváló ízesítő salátákhoz, mártásokhoz, levesekhez és zöldfőzelékekhez, s már csak ezért is érdemes a kertben ennek a sokoldalú növénynek helyet biztosítani. A gyógyászat­ban a leveleit használják fel. Elsősorban illóolajat, cser- és keserűanyagokat, valamint kávésavat tartalmaznak.

Belső alkalmazás: citromfűtea

A citromfűből teát, tinktúrát és fürdőt készíthetünk. Ideggyengeség és idegi eredetű alvászavarok esetén a cit­romfűtea segít, amelyet kivételesen, a többi gyógynö­vénynél nagyobb mértékben kell adagolni: egy csészéhez három teáskanál citromfűlevelet használunk fel. Ne fe­ledjék, hogy míg a teát öt percig állni hagyják, a csészét vagy a teáskannát fedjék le, aztán a fedőn lecsapódott cseppeket öntsék vissza a teába! A nyugtató és görcsoldó hatást ugyanis elsősorban az illóolaj biztosítja, amely túlforrázás esetén azonnal kivonódik, így azonnal el is páro­loghat.
Különösen hatásos a citromfűtea, ha a stressz a gyo­morra vagy az emésztőszervekre hat. Oldja a szorító ér­zést és az esetenkénti görcsös fájdalmakat, serkenti az ét­vágyat. Ezért ilyen panaszok esetén naponta többször egy-két csésze citromfűteát ajánlott inni. Levelei nagyon jól kombinálhatók más nyugtató növényekkel, ezért egyetlen nyugtató- vagy altatóteából sem hiányozhat­nak. Gyermekeknél gyakran már egy csészényi is elegen­dő elalvás előtt ahhoz, hogy a nyugtalanság vagy a vizs­gadrukk könnyű álommal oldódjék.

Külső alkalmazás: a citromfűfürdő

Nem lehel lebecsülni a citromfűfürdő hatásfokát sem. Akinek lehetősége van rá, élvezze hetenként legalább két­szer-háromszor, lefekvés előtt. Ha Önök nem is szenved­nek a fent nevezett tünetekben, hanem csupán egy külö­nösen feszített munkanap vagy idegborzoló autóút után ismét rendbe akarják tenni magukat, akkor a citromfű fürdő igazán jót tesz. Ugyancsak szembetűnő módon nyugtatja meg a mozgékony, fickándozó kisgyermeke­ket, akik — ha túlságosan fáradtak — meglehetősen gyakran „bepörögnek".

Macskagyökér
( Valenana offianalis)

Még erősebb hatású nyugtató a rég kipróbált macska­gyökér. Ha az ember túl sokat dolgozott vagy stresszállapotban érzi magát, a macskagyökér úgy nyújt testi és szellemi enyhülést, hogy közben nem okoz fáradtságot és kábaságot. Nem kelt mesterséges, eufóriás érzést, drog­függőséget sem okoz, ellentétben a szintetikus pszichikai gyógyszerekkel. Könnyen ingerelhető és túl izgulékony emberek a nap folyamán többször szedhetnek idegnyugtatóként macskagyökeret, nem lépnek fel káros mellék­hatások !
A Valeriana officinalis botanikai elnevezés a latin valere "jól érzi magát, erős, egészséges" jelentésű szóból szár­mazik, és arról a nagyrabecsülésről tanúskodik, amellyel mindig is viseltettek e gyógynövény iránt; ezt jelzi angol neve is: allheal —„mindent gyógyító" („csodaszer"). A macskagyökér másfél méterre is megnőhet, levelei szár­nyasán összetettek, fehér vagy halvány rózsaszín virágai ernyőszerűek. A nedves talajt kedveli, mezőkön, patak- és folyópartokon, ritka lombos erdőkben terem. Kertben is termeszthető; ilyenkor a gyökereit csak a második vagy harmadik évben ássuk ki. Tapasztalt kertészek tudják, hogy a zöldségfélék jobban nőnek, ha macskagyökeret ültetnek közéjük.
Sajátos jelenség, hogy intenzív szaga erősen vonzza és erős izgalomba hozza a macskákat.

Belső alkalmazás

Manapság a macskagyökértea kissé háttérbe szorult, mi­vel elkészítésekor a növény gyökerei olyan extrém illatot árasztanak, hogy a szag még sokáig megmarad a lakás­ban. Az íze is nagyon sajátságos, és az embernek már jó tapasztalatokat kell szerezni a teával kapcsolatban, hogy ebbe beletörődjön. A macskagyökér ízét jelentősen fino­mító teakeverék összeállítása a következő:

Nyugtató tea

macskagyökér                       40 g
komlóvirág („komlótoboz")    30 g
menta levél                            15 g
hibiszkuszvirág                      15 g

Legjobb, ha a növényeket egy éjszakán át langymeleg víz­ben ázni hagyjuk. Reggel iható hőmérsékletű állapotba hozzuk, végül pedig leszűrjük. Hatása kitűnő, különösen idősebbek esetében, akiknek idegi eredetű szívbántalmaik orvoslására nyugtatóra van szükségük.
A következő jóízű, nyugtató teakeveréket vacsorára vagy lefekvés előtt az egész család fogyaszthatja:

Altatótea

orbáncfű                                20g
citromfűlevél                          20g
málnalevél                              10g
galagonya (levele és virága)    10g
mentalevél                             10g
macskagyökér                        5g
golgotavirág                            5g
komlóvirág („komlótoboz")     5g
levendulavirág                         5g

Nagyon egyszerű a macskagyökér-tinktúra alkalmazása, amely dédnagyanyáink korában mindig a kézitáskában volt, mint nélkülözhetetlen kellék. Merthogy a „régi szép időkben" a nők, ha felizgatták magukat, egyszerűen el­ájultak; ezt elkerülendő, a macskagyökér-tinktúrás üveg­csét mindig magukkal hordták.
Az alvászavarok kiküszöbölésére a macskagyökér-tinktúrából meglehetősen nagy adagot kell fogyasztani: lefekvés előtt egy teáskanál tinktúrát fél pohár vízben fel­oldva.
Ideges szívpanaszoknál naponta 3-szor 30 csepp a megfelelő adag. Mint már említettük, a macskagyökér-tinktúrát különleges izgalmak esetén naponta többször lehet alkalmazni.
A macskagyökérnek az a különlegessége, hogy úgy fej­ti ki nyugtató és feszültségenyhítő hatását, hogy egyide­jűleg nem okoz tompulást és nem korlátozza a koncent­rálóképességet. Ugyan melyik szintetikus nyugtatóról mondható el ugyanez?

A komló
(Humulus lupulus)

A komlótobozokat mind a népi gyógyászat, mind a tudo­mány általános nyugtatónak tartja, és idegi eredetű nyugtalanság, valamint alvászavarok esetére ajánlja.
Iskolai problémákkal küszködő gyermekeknél, az ún. vegetatív dystónia (az izomtónus rendellenessége), vala­mint a változás éveiben jelentkező panaszok esetén külö­nösen jól bevált a citromfűlevélből, komlóvirágból („komlótobozból") és golgotavirágból készült teakeverék:

Altatótea
(elsősorban gyermekeknek)


citromfűlevél                        40 g
komlóvirág („komlótoboz")  30 g
golgotavirág                         30 g

A nehéz elalvás okai

Vajon mi megy végbe bennünk „hibásan", amikor nem tudunk elaludni? Nyilvánvaló, hogy mindannyian vala­mi meghatározott dologhoz kötődünk.
Jelentkezzenek bár az alvászavarok akár rövid időre is, egyet rögtön tisztázzunk magunkban: mindössze arról van szó, hogy nagyon belelovaltuk magunkat egy gondo­latba, egy érzésbe, egy félelembe, egy kívánságba, egy el­képzelésbe, és már nem tudunk szabadulni tőle.
Gyakran előfordul, hogy a „váltókat" már a kisgyer­mekkor kezdetén rosszul állítják be. A csecsemő ágya az abszolút biztonság helye kell hogy legyen, és az anyának mindent el kell követnie, hogy kiiktassa az olyan zavaró tényezőket mint a zaj, a túl éles fény, a negatív energiame­zők (ide tartoznak a vízerek is) stb. A kissé nagyobb gyer­mek számára úgy tesszük vonzóvá a lefekvést, hogy min­dig valami széppel kombináljuk: felolvashatunk vagy mesélhetünk neki, altatódalt énekelhetünk, gyertyát gyújthatunk, esetleg nézhetjük a holdat és a csillagokat. Ezáltal szertartássá tesszük a dol­got, és a gyermek tíz percig élvezheti az egyedül csak neki szentelt figyelmet. Ostobaság lenne a gyermeket bármikor is azzal fenyegetni, hogy „ágyba dugjuk", ha nem csi­nálja ezt meg azt. Ezzel a lefekvés és az alvás büntetéssé degradálódik.

A gyógyfüves „álompárna"

A gyógynövények alkalmazásának régi hagyománya az „álompárna". Noha a tudomány sokáig nem vette komo­lyan, ma az újra felfedezett aromaterápiával kapcsolat­ban ismét ráirányul a figyelem. Amennyiben ugyanis igaz az, hogy a citromfűlevél, a komló („komlótoboz") és a levendulavirág mindenekelőtt az illóolajuk révén fejti ki nyugtató hatását, akkor egyenesen ideális, ha ezeket a ha­tóanyagokat belégzés útján fogadjuk magunkba. A való­ban hatásos gyógyfüves párnát tehát citromfűlevéllel, komló- és levendulavirággal és orbáncfűvel kell megtölte­ni. Ezután azt a fej párna alá vagy a fej párnára helyezzük vagy az ágyba, a fej közelébe.
Ha a csecsemők nem tudnak elaludni és sokat sírnak. Ez legtöbbször attól van, hogy has- vagy fogfájás vagy egyéb kellemetlen érzés gyötri őket. Ilyenkor a pocira ra­kott, komlóval és kamillával megtöltött párna gyakran csodát tesz.
Összeállítása a következő:

Gyógyfüves „álompárna"

somkóró            20 g
citromfűlevél       20 g
narancsvirág       15 g
kamillavirág        15 g
levendulavirág    15 g
rózsaszirom        15 g

Orbáncfű
(Hypencum perforatum)

Az orbáncfű száraz füves helyeken, napos lejtőkön és rit­ka erdőkben terem. Világossárga, csillag alakú virágai a nyár közepén Szent Ivánkor, azaz Virágos János napjá­nak (június 24.) táján nyílnak (erre utal német elnevezé­se: Johanniskraut), vagyis akkor, amikor a legmagasab­ban áll a nap az égen és leghosszabb a nappal. Latin neve az „átfúrt"' jelentésű perforatum szó azokra az apró fekete pontocskákra utal, amelyek sűrűn beborítják leveleit és virágait (ez egyébként a növény magyar népnyelvi elne­vezésében is tükröződik, hiszen lyukas levelű fűnek is hív­ják). Ám itt nem „átfúrásokról" van szó (ahogyan egyéb­ként régebben hitték), hanem apró mirigyekről, amelyek a hypcricin nevű vörös festőanyaggal vannak töltve. Ha mi magunk gyűjtjük az orbáncfüvet, úgy tudjuk biztosan azonosítani, hogy ha a virágát vagy bimbóját hüvelyk- és mutatóujjunk között szétmorzsoljuk, ujjaink sötétvörös­re színeződnek.
Az orbáncfű az idegrendszer gyógyítására használt egyik legfontosabb növény. Bár nyugtató hatása is van — ezért bőségesen használjuk nyugtató- és altatóteákhoz — hatásának főiránya az egész idegrendszer erősítése. A leg­újabb kutatások eredményei alapján joggal nevezhető depresszió elleni növényi gyógyszernek. A hypericin, az orbáncfű fő hatóanyaga hasonló hatást fejt ki, mint az ún. monoaminooxidáz-gátlók az élénkítő preparátu­mokban, mindenesetre az utóbbiak által, a központi idegrendszerre gyakorolt tompító hatás nélkül. Ismere­tes, a hypericin sejtlégzés az egyik legalapvetőbb anyag­csere-folyamat; ahol működési zavara támad, mint pél­dául egy rákos sejtnél, ott az egészség nagy veszélyben fo­rog.

Belső alkalmazás

Pszichovegetatív zavarok, depressziós hangulatváltozá­sok, szorongásos állapot és ideges nyugtalanság esetében az orbáncfűtea és -tinktúra a megfelelő szer. Hogy érez­hető javulást éljünk el, ahhoz természetesen az szüksé­ges, hogy a teát vagy a tinktúrát több héten vagy hónapon keresztül napjában több alkalommal is fogyasszuk. De micsoda áldás ez a szer az élénkítőnek szánt szintetikus, pszichikai gyógyszerekhez képest, amelyek beláthatatlan mellékhatásokat okoznak a központi idegrendszerben.
Azokban az esetekben, amikor az embernek súlyos veszteséget (haláleset a családban, válás stb.) kell átélni és ezáltal depresszióra hajlamossá válik, az orbáncfű ideális orvosság. Ekkor igyunk naponta 3—6 csésze teát és szed­jünk be háromszor 20 csepp tinktúrát. A változás (kli­max) korában fellépő hormonális zavarok és hangulat­ingadozások ellenszereként orbáncfűtea ajánlható, még­pedig egyenlő arányban komlóval és citromfűvel keverve. Az időjárásra érzékeny embereknél a növény segíti a ve­getatív ingadozások kiegyenlítődését. Tartós orbáncfűtea-terápia visszaadhatja az életkedvét azoknak az öre­geknek is, akik úgy érzik, hogy az élet peremére szorul­tak, és magányosnak érzik magukat. Ebben az esetben az orbáncfűtea akkor a lehatásosabb, ha citromfűvel és gala­gonyával kombináljuk. Koncentrálá­si zavarokkal küszködő gyermekek és felnőttek számára is jól bevált az orbáncfűből és citromfűből összeállított tea­keverék. Jó íze miatt ideális a fogyasztása reggel tanítás előtt és vizsgaidőszakban.
Az orbáncfűnek azonban van egy lehetséges mellékhatása, ami­re fel kell hívnunk a figyelmet; fokozza a fényérzékenységet, vagyis a fényre nagyon érzékeny személyeknél — mindenekelőtt a fehér bőrű embereknél — ha a terápia alatti erős napsugárzás­nak vannak kitéve, esetenként bőrgyulladás léphet fel.
Bár még sohasem hallottunk ilyen esetről, mégis szüksé­gesnek érezzük a figyelmeztetést például abban az esetben, ha a páciensünk rendszeresen jár szoláriumba. Az orbáncfű-teakúra alatt jobb ezt mellőzni.
A következő recept egy idegerősítő teakeverék, amely nagyon alkalmas családi teának. Ám azok számára is elő­nyös a fogyasztása, akik hivatásuk gyakorlása során erős stresszhatásnak és különösen nagy megterhelésnek van­nak kitéve. Azt javasoljuk, hogy ezt a teát igyák az idege­ket fokozottabban „koptató" kávé helyett.

Idegerősítő tea         

orbáncfű           50 g     
citromfűlevél     25 g     
golgotavirág      20g     
levendulavirág   20g     

Orbáncfűolaj

Teához és tinktúrához az egész növényt, ha pedig orbáncfűolajat akarunk nyerni, csak a friss virágokat használjuk föl. Több marék frissen szedett orbáncfűvirággal megtöltünk egy poharat vagy öblös nyakú üveget, és jó minő­ségű olíva- vagy szójaolajjal felöntjük ügy, hogy az olaj el­lepje a növényt, majd lezárjuk az edényt. Több hétig a szabadban tartjuk, lehetőleg a napon. Miután a növény­ből kivont hypericin pirosra festette az olajat, kisajtoljuk a virágokat. A pirosodás, azaz a hypericin kivonása, sajátos módon, nem megy végbe mesterséges fénynél, hanem csak napfényben.

Külső alkalmazás

Az orbáncfűolaj jótékony hatású könnyű égési sebek és felégés esetében. Külső bedörzsölésre is jól bevált szer olyan bőrbetegségeknél, — sömöröknél és krónikus ek­cémáknál, — amelyek a napsugarakra pozitívan reagál­nak. Ezekbe az összefüggésekbe logikusan beleillik, hogy az orbáncfű fényre érzékeny embereknél egyrészt bőrki­ütéseket idézhet elő, másrészt „elűzi" a depressziókat, amelyek borús, esős időben és napfényszegény évszakok­ban közismerten sokkal hamarabb jelentkeznek, mint a napfényes nyári időben. Úgy tűnik, mintha az orbáncfű a napfény hordozója és közvetítője lenne.
Az orbáncfűolajat többek között sebgyógyító írként, súlyos sérülések kezelésére használják. Krónikus izomkeményedés, isiász és lumbágó esetében is igen jó tapasz­talatokat szereztünk, amikor forró orbáncfűolajos boro­gatásokat alkalmaztunk. Ideggyulladásoknál, továbbá ha az ember elmerevedett nyakkal ébred, az orbáncfűolajos pakolás nagyon gyakran hatásos. Elkészítéséhez egy kis lábasban pár evőkanál orbáncfűolajat felmelegítünk (semmi esetre sem szabad főzni!), aztán átitatunk vele egy darab vattát és azt a fájó testrészre rakjuk. Figyelem: óvatosan kell kipróbálni, nehogy túl forró legyen az olaj; aztán a levegőben legyezgetve lehűtjük. A vatta fölé kis frottírkendőt helyezünk, és a beteg testrészt meleg ken­dővel vagy sállal bebugyoláljuk, nyaknál és vállnál szoro­san lapadó alsóinget húzunk rá.

Belső alkalmazás

Gyomorrontásnál, valamint gyomor- és bélhurutnál bel­sőleg is eredményesen alkalmazható. Még a makacs székrekedés is megszüntethető orbáncfűolaj használatá­val, mivel az olaj fellazítja a megkeményedett béltartal­mat. Gyomor- és nyombélnyálkahártya-irritáció esetén több alkalommal is bevált mint gyógyító és fájdalomcsil­lapító szer. Itt csupán az a „szépséghiba", hogy az or­báncfűolajnak sajátos íze és szaga van, és ha teáskanalan­ként szedjük, még sokáig nagyon kellemetlenül „felböf­fen". Ezért belső használatra az orbáncfűolajos kapszulá­kat ajánljuk, amelyek csak a vékonybélben oldódnak fel, és ezáltal elkerülhetjük a kellemetlen ízt és a „böfögéseket".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése