Öngyógyítás

A gyógynövények kiválóan alkalmasak öngyógyításra. Tévedés és felelőtlenség lenne azt állítani, hogy a gyógynövényeknek nincs mellék hatásuk. A lehetséges kockázatokat azonban a tudósok nagy lelki ismeretességgel vizsgálták és ezek rendszerint messze nem olyan nagyok, mint a vegyi -szintetikus anyagoké. Ezenkívül a gyógynövényeket nemcsak bizonyos klinikákon vizsgálták néhány éven át, hanem szó szerint az évszázadok vizsgálatának is ki voltak téve.
A gyógynövények alkalmazása akkor ideális, amikor nátha van kialakulóban, ha az embernek kapar a torka, ha egy túlterhelt ín megfájdul, amikor a felfúvódás emésztési zavarokra utal, vagy amikor az álmatlanság stressz állapotot jelez. Nem lenne azonban helyén való ebből arra következtetni, hogy a gyógynövények csak jelentéktelen betegségeknél "vethetők be." Olyan hosszan tartó betegségek, mint az izületi gyulladás vagy szívgyengeség és kiújuló ( vissza térő) funkcionális panaszok, mint a hólyaggyulladás vagy a gyomorhurut, sikeresen kezelhetők gyógynövényekkel. Ilyen esetekben gyakran a hosszú időn át tartó gyógymód a célszerű.

    A civilizációnkra annyira jellemző öregkori megbetegedések, mint az ízületi reuma, a magas vérnyomás szintén jobban gyógyíthatók a természet orvosságaival, mint szintetikus gyógyszerekkel, mivel az idős emberek szervezetében az élelmiszerekből és gyógyszerekből olyan mennyiségű káros anyag gyülemlik fel, hogy az már egymagában sem teszi lehetővé a szervek normális működését.