Meghűléses betegségek természetes kezelése II

A homlok- és orrmelléküregek gyulladása

Homloküreggyulladás esetén kipróbált módszer a kamillás gőzölés. Ehhez egy marék kamillát egy tálban leforrázunk. Fürdőlepedőt borítunk a fejünkre, és e „sátorban" belélegezzük a forró gőzt. Ügyeljenek arra, hogy az inhalálás kezdetén ne menjenek közel a gőzölgő edény­hez, nehogy megégessék az arcukat. A szem ingerlésének elkerülése céljából ajánlatos inhalálás alatt a szemüket csukva tartani. Tessék óvatosan kipróbálni! Egyébként pontosan ugyanez az ideális arctisztítási eljárás a tisztáta­lan és pattanásos bőr esetén is. A kamillagőz megnyitja az arcbőr pólusait, elpusztítja a baktériumokat és gyógyí­tó hatást gyakorol a kisebb bőrgyulladásokra és pörsenésekre. A kamillá­nak ezenkívül nemcsak görcsoldó, hanem erős gyulladásgátló hatása is van, különösen a nyálkahártyák gyul­ladása esetén.

Bronchitis (hörghurut) és köhögés

A meghűléses betegségek sorában gyakran hosszadal­mas gondot jelent a bronchitis és a köhögés. Orvoslásuk­ra a természetgyógyászat egész sor jól bevált növényt is­mer; ilyen a martilapu, az ökörfarkkóró, lándzsás útifű, zsálya, mályva, fehérmályva, kakukkfű, édesgyökér, ta­vaszi kankalin, izlandi zuzmó,szilfakéreg. Mivel ma már tudjuk, milyen hatóanyagokat tartalmaznak, pontosan megállapíthatjuk felhasználásuk körét.

A hörghurut kezdeti stádiuma

A hörghurut kezdeti stádiumában olyan gyógynövénye­ket kell alkalmazni, amelyeknek baktériumölő és gyulla­dásgátló hatásuk van és nyálkaanyagaik segítsé­gével a gyulladásba jött nyálkahártyákat beborítják és ol­talmazzák. Ezáltal csillapítják a gyakran kínzó köhögési ingert.
Kezdődő hörghurut esetén nagyon ajánlatos a köhö­géscsillapító teakeverék:

lándzsás útifűlevél        40g
martilapu-virág            20g
fehérmályva-gyökér    20g
mályva                       20g

Martilapu
(Tussilago járj ara)

A martilapu az egyik legkorábbi tavaszi növény, élénk­sárga virágzata gyakran már februárban és márciusban kikukucskál az utolsó hófoltok közül. Pikkelyes szára na­gyon rövid, a növény gyakran fel sem tűnik a még barnás fűben. Nagy, szívalakú, durván fogazott levelei, melyek fonákja ezüstfehér, csak sokkal később fejlődnek ki. Ked­veli az agyagos talajt, s többnyire omladékos helyeken, parlagföldeken, vasúti töltéseken vagy szántók mellett, földutakon terem. Virágát (február-márciusban) és leve­lét (május-júniusban) szinte kizárólag a vadontermő ál­lományból gyűjtjük.
Botanikai neve — tussilago — a latin tussis = köhögés szóból ered, minthogy a legrégibb időktől kezdve köhö­gési panaszok ellen használták. A növény keserű- és nyál- kaanyagai együttesen hatnak. Az utóbbiak az erős köhö­gési ingert csillapítják, mégpedig úgy, hogy beborítják és védik a hörgők gyulladt nyálkahártyáit. A martilapu a nyálkát is oldja, ezáltal oldja a krónikus hörghurut és egyéb légúti megbetegedések (pl: pneumokoniosis) ese­tében fellépő görcsös köhögést is. Száj- és garatüreggyul­ladás, garathurut ellenszereként is ajánlható.

Belső alkalmazás

A martilapu levelét és virágát a teakeverékekben többnyi­re más gyógynövények társaságában tálaljuk. Ez helyes, mivel bizonyos körülmények között — különösen tartós alkalmazás esetén — fennáll a túladagolás veszélye. A nö­vénygyógyszertan tudósai és a német egészségügyi minisztérium szakemberei éppen a közel múltban folytattak heves vitát arról, hogy elképzelhetetlen a martilapuban található bizonyos hatóanyagok (az ún. pyrrholizidin al­kaloidák) felhasználása. Ugyanezen hatóanyagokkal vannak problémák a fekete nadálytő belső alkalmazásá­nál is. Noha nincs rá klinikai bizonyíték, hogy a martilapu szokásos adagolása ese­tén ezek az alkaloidák valamilyen káros hatást fejtettek volna ki, a fenti figyelmeztetésnek nagy visszhangja volt. Mint mindig, ebben az esetben is a helyes adagolás a döntő.
Bronchitis progresszív stádiumban
Itt elsősorban a nyálka feloldásáról és fellazításáról van szó, hogy ezáltal könnyebb legyen a váladék felköhögése. Ne feledjük, hogy a köhögési inger is testünk bölcs reakci­ója fiziológiai szempontból. A bronchiolék (a hörgők igen finom szétágazásai) és a hörgők rángásszerű össze­húzódásai révén távozik testünkből a nyálka. Tehát a kö­högési ingert itt sem szabad erős kodeintartalmú gyógy­szerrel elfojtani, hanem segíteni kell szervezetünket ab­ban, hogy végigjárja a természetes gyógyulás útját! E cél elérésére a következő gyógyteát állítsuk össze:
Köhögéscsillapító tea progresszív bronchitis esetén
kakukkfű                       30g
ökörfarkkóró-virág        20g
ánizs                              20g
tavaszi kankalin-gyökér  20g
édesgyökér                    10g


Ökörfarkkóró
( Verbascum densiflorum, V. phlomoides)

Az ökörfarkkóró a széles körben ismert és alkalmazott kö­högéscsillapító és nyálkaoldó gyógynövények közé tartozik. A német népnyelvben használt elnevezése — gyapjú- virág — erősen szőrös leveleire utal (ezt jelzi a magyar népnyelvi „szöszös ökörfarkkóró" név is), amelyeknek bolyhos vagy selyemszerű a felületük. A levelek tőlevélrózsaként simulnak szorosan egymás mellett a földhöz, fel­jebb a vaskos, egyenesen a magasba törő, szintén szőrös száron már csak egyenként fordulnak elő.
Az ökörfarkkórót angolul „fáklyafűnek" hívják; egy­részt valóban úgy néz ki, mint egy fáklya, másrészt régeb­ben fáklyának használták: a tél folyamán kiszáradt szárát viaszba vagy szurokba mártották.
Öt karéjra osztott, sárga virágai szorosan egymás mel­lett állnak az egyetlen vagy olykor csak legfelül szétágazó száron, és nem mind egyszerre nyílnak ki, hanem sor­rendben alulról felfelé, egyik a másik után. Kedvező termőhelyi viszonyok között augusztusban és szeptemberben gyűjtjük virágait.
Az ökörfarkkóró elsősorban nyálkaanyagokat tartal­maz, amelyek a nyálkahártyák gyulladását és ezáltal a köhögési ingert csillapítják. A szaponinok elősegítik a hörgőkben felgyűlt nyálka feloldását és megkönnyítik a váladék felköhögését.
A teakeverékekben az ökörfarkkóró virágait remekül kiegészítik más, hasonló gyógynövények.
Jók a tapasztalataink az alábbi köhögéscsillapító teakeve­rékkel, amely gyulladásgátló és nyálkaoldó hatásán túl a rekedtséget is orvosolja:

Köhögéscsillapító tea

martilapu-levél         30 g
izlandi zuzmó           20 g
eukaliptuszlevél       12 g
kamillavirág             12 g
ánizsmag                 10 g
ökörfarkkóró-virág    8 g
kakukkfű                   8 g

A teljesen kifejlődött bronchitis

Heves köhögéssel járó teljesen kifejlett bronchitis esetén ésszerű és szükséges többféle terápiás módszert kombi­nálni: pl. kasvirágból készült cseppeket venni be órán­ként, köhögéscsillapító teát inni egész napon át, köhögés elleni szirupot fogyasztani kétóránként, lefekvés előtt ka­kukkfüves fürdőt venni, éjszakára kenőcsös mellkötést al­kalmazni. Ennyi gondos kezelés révén gyors enyhülés és teljes gyógyulás érhető el, s közben nem zavarjuk meg a test természetes reakcióit.

Lándzsás útifű
(Plantago lanceolata)

A legfontosabb köhögés elleni gyógynövények egyike. Sokoldalú gyógyító hatásán kívül érdekes a története is. A dél-európai népek és a germánok emberemlékezet óta használják gyógyszerként. Latin nyelvű verses füvészkönyvében egy Macer nevű orvos már a 11. században leírja gyógyító hatását. Többek között megemlíti, hogy friss, péppé zúzott leveleit vérzéscsillapításra és sebgyó­gyításra használják. Hogy ez megfelel a tényeknek, azt számunkra ma a növény tudományos elemzése igazolja: egyéb hatóanyagok mellett kovasavat, karotinoidokat és aucubint tartalmaz. A népi gyógyászatban a friss, összemorzsolt útifűleveleket sebek és sérülések elsőse­gélyszerű ellátására használják a szabadban, ha fertőtle­nítő eszköz, tapasz, kötszer vagy sebvatta nincs kéz­nél.
Amikor az európaiak meghódították az Újvilágot, az észak-amerikai indiánok a különböző útifűfajokat a „fe­hér ember nyomának" kezdték nevezni, mivel ezek a nö­vények mindenüvé követték a telepeseket. Nedvesen ra­gacsos magjai rátapadtak cipőre, patkóra, kocsikerékre, és így a „sápadtarcúak" útitársai lettek.
A lándzsás útifű gyökerei képesek a keményre döngölt talajon is áthatolni, ezért a növény olyan helyeken is meg­él, ahol sok ember és kocsi megfordul; levelei rendkívül szívósak, nem egykönnyen lehet széttaposni őket. Több­ször láttunk olyan útifüvet, amely aszfaltozott vagy lebe­tonozott utak repedéseiből nőtt ki, és olyan helyeken tört magának utat a fény felé, ahol más növény nem tudott gyökeret ereszteni.

Belső alkalmazás

Az útifű széles körben használt köhögés elleni szer, mivel nyálkahártyaóvó, köhögéscsillapító, nyálkaoldó, bakté­riumölő és gyulladásgátló hatású. Gyakran köhögés elle­ni levet készítenek belőle, ilyenkor viszonylag nagy kon­centrációjú útifű-kivonatot kell felhasználni. Természe­tesen ügyelnünk kell arra, hogy az útifű-sziruphoz ne használjunk iparilag előállított cukrot, hanem teljes érté­kű édesítőszerekkel — pl. méz vagy cukorrépalé — ízesít­sük. A növény gyógyító erejét akkor használjuk ki opti­málisan, ha az útifűteát az útifű-sziruppal, esetleg az útifű frissen kinyomott levével kombinálva fogyaszt­juk.
Az útifűlevet jó íze folytán különösen a gyermekek sze­retik. Ha családunkban valamelyik gyerek köhög, soha sincs úgy, hogy csak ennek az egynek adunk útifűlevet, a többi is szeretné mindig megkapni a maga részét, egy teli kanállal.
Merő véletlenségből fedeztük fel azt is, hogy az össze­morzsolt útifűlevél azonmód segít, ha az embert meg­csípi a csalán. Kétéves kislányunkat valahányszor a kertünkben futkározott, mindig megcsípte a csalán. Ilyenkor azonnal hűsítő útifűlevelet dörzsöltünk szét a csalán csípte bőrfelületen. És láss csodát: lányunk minden alkalommal legott felhagyott a sírással, és bőré­ről két percen belül eltűnt a csúnya pirosság a hólyagocs- kákkal együtt. Ha kisgyermekekkel vagyunk kint a ter­mészetben, sok könnytől, fájdalomtól és bosszúságtól kí­mélhetjük meg magunkat, ha ismerjük és alkalmazzuk ezt a kis trükköt. Az útifűlevél pedig mindenütt megtalál­ható.