2010. augusztus 24., kedd

A hárs és a bodza

Kis- és nagylevelű hárs
(Tilia cordata és Tiha plalyphyllos)

A hárs nálunk is közismert és kedvelt fa, számtalan ro­mantikus dal, költemény, népmonda fűződik hozzá. A pogány időktől kezdve fennmaradt ennek a fának szim­bolikus jellege. Gyógyító ereje elsősorban virágában rej­lik, amelyet mindkét nálunk előforduló hársfajról  lehet gyűjteni. Ha magunk akarunk hársfa­virágot szedni, nagyon ügyeljünk az időpont helyes meg­választására:
ha a virágok többsége éppen hogy kinyílt,akkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. A hársvirág jel­legzetes ismertetőjelei a linóm, mézes illat, és a pergamenszerű fellevél, amely minden virágcsomóhoz hozzátartozik.

Bodza
(Sambucus nigra: fekete bodza)

A cserje vagy kisebb fatermetű fekete bodza ősidők óta is­mert, legendákkal övezett házi növény. Néha két-három méter magas fává is megnő. Májusban—júniusban hozza nagy. lapos álernyőit, amelyeket piciny fehér virágok al­kotnak. Igen jellegzetes, sajátos illata van. Ha nem szedjük le a virágokat, hogy izzasztó teát vagy bodzavirág-szirupot főzzünk belőle, ősszel a virágokból fényes, fekete bogyók fejlődnek, a madarak legnagyobb örömére. Nyersen fo­gyasztva a bogyók hashajtóként használhatók. Megfőzve viszont már nem. A körtedarabokkal, szilvával készített bodzakompót pompás, egészséges, ásványi anyagokban gazdag desszert. A régi időkben a bodzacseire a házi iste­nek lakhelye volt, ezért a mai napig is szívesen ültetik a pa­rasztudvarokban az istálló vagy a csűr oldalfalához.

A hársfa- és bodzavirág belső alkalmazása

A hársfa- és bodzavirágot szinte mindig együtt használjuk. Meghűléses betegségek ellen kiváló szer. A szervezet védekező erejét is fokozzák és a testet nagyobb izzadság­kiválasztásra késztetik. R. F. Weiss klasszikusnak számító gyógynövény-könyvében („A fitoterápia kézikönyve") egy érdekes kísérletről számol be, amelyet két chicagói hasonlít» gyermekorvos, dr.Traismann és dr. Hardy végeztek. Összehasonlító kísérletről volt szó, amelyben „55 influen­zás tünetekkel jelentkező gyermeket kezeltek kizárólag fektetéssel, hársfavirágteával és legfeljebb egy-két tablet­ta aszpirinnal. Harminchét gyermek a fentieken kívül még szulfonamidot is kapott. További hatvanhetet pedig kizárólag antibiotikumokkal kezeltek. A szerzők legna­gyobb ámulatára kiderült, hogy a hársfavirágteával és fektetéssel kezelt gyermekek lényegesen hamarabb meg­gyógyultak. Náluk alig jelentkeztek komplikációk (kö­zépfülgyulladás és hasonlók). A kemoterápiás és antibio­tikumos kezelés során a gyerekeknek hosszabb időre volt szükségük a fertőzés leküzdésére és náluk gyakrabban léptek fel komplikációk.
A szerzők végül is megállapították, hogy a kísérlet 10:1 arányban a hársfavirág tea javára dőlt el.
A hársfavirágból és bodzavirágból készített teát olyan forrón kell inni, amilyen forrón csak bírjuk. Az izzasztó hatást mindamellett csak a második-harmadik csésze után érezzük. A jóízű, mézzel édesített tea különösen hasznos kisgyermekek és csecsemők számára.
A szauna izzasztó hatását is fokozza, ha ebből a teából negyed-, félórával előtte két csészényit megiszunk.

A kerti kakukkfű
(Thymus vulgáris)

A kakukkfű az egyik legősibb gyógynövény. A Földközi- tenger mellékéről származik és a sok napfény mellett a szá­raz, sziklás talajt kedveli. Már az ókori görög orvosok, Hippokrates, Theophrastos és Dioskorides is nagyra tartották gyógyító hatását. A középkorban az alkimista Albertus Magnus és Szent Hildegard von Bingen is dicsőítették írá­saikban a kakukkfüvet. Évszázadokon át nagy gondosság­gal termesztették a kolostorkertekben. Nyálkaoldó és köptető hatását köhögés és légcsőhurut esetében a mai tudo­mány is elismeri. Köhögési ingercsillapító és görcsoldó ha­tása még a szamárköhögés esetében is elfogadott. Fürdő­ként idegerősítő hatása van és pozitívan befolyásolja a gyulladásos bőrelváltozásokat is. A kakukkfű egyúttal kedvelt, az emésztést elősegítő konyhai fűszernövény.

Külső felhasználás

A kakukklű-fürdő az a régóta ismert szer, amellyel a meghűlést még a kezdeti határon lehet kezelni. Az ilyen meghűlés elleni fürdőhöz vagy a kész kakukkfű-fürdő ki­vonatot használjuk vagy erős infúzumot készítünk két csészényi szárított kakukkfűből és két liter lobogva forró vízből. A növényt leforrázzuk, tíz percig (lefedve) állni hagyjuk, leszűrjük, és a fürdőkádba öntjük, majd meleg vízzel feltöltjük, hogy a fürdővíz testhőrmérsékletű legyen.
A fürdő után ne törölközzünk meg, hanem fürdőkö­penybe vagy fürdőlepedőbe burkolózva bújjunk ágyba és nyakig takarózzunk be!
A szervezetnek fél- ill. egy óra nyugalomra van szükség az utóizzadáshoz. Ez nagyon fontos, mert enélkül a második     fázis nélkül az egész procedúra nem sokat ér. Mivel a kakukkfű többek közölt vérkeringés-pezsdítő hatású, ügyelnünk kell arra is, hogy semmi esetre sem aludjunk el     közvetlenül a fürdő után. Fürdőt naponta csak egyszer szabad venni. A kakukkfű-fürdő folyamán a forró víz hatására az illóolajok felszabadulnak és a pórusokon keresztül a bőrbe abszorbeálódnak. Egyidejűleg a gyógyító gőzök a felső légutakon keresztül az orr- és garatüreg begyulladt nyál­kahártyájára jutnak és ott fejtik ki antibakteriális hatásu­kat. Az akut náthát is ily módon enyhíti a fürdő. Köhögés és bronchitis esetében nyálka- és görcsoldó hatású. Gyakran megfigyeltük, hogy a bronchitisben, kruppos köhögésben vagy asztmában szenvedő gyerekek nagyon jól reagálnak a kakukkfű-fürdőre. Mivel a test a ható­anyagokat nem az emésztőszerveken keresztül (a belsőleges alkalmazástól eltérően) veszi fel, hanem az egész bőrfelülettel abszorbeálja, egy ilyen gyógyfürdő hihetetlenül hatásos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése