2010. augusztus 23., hétfő

A mezei zsurló

Mezei zsurló
(Equisetum arvense)

A nagy vértisztítók családjában a harmadik növény a mezei zsurló. Lényegében két fajtája van: az Equisetum arvense a mezőkön nő és gyógyhatású. A nagyobb Equisetum palustre mocsarak­, nedves réteken terem és mérgező. Tehát rendkívül fontos, hogy a fajokat jól megkülönböztessük egymástól!

A mezei zsurló nagyon elterjedt a Földön. Ivartalanul, spórával szaporodik, virága nincs. Érdemes alaposabban szemügyre venni és megtapogatni, mivel merev, kemény szerkezete révén elárulja képességeit. Több ásványt tar­talmaz, mint a legtöbb növény, és különösen gazdag szilí­ciumban (=kovasav), amelyre testünknek nagymérték­ben szüksége van a csontok, porcok, körmök és a haj fel­építéséhez, A kovasav a bőr számára valamint sebgyógyí­tásban is fontos. A növény szára és levelei csupa egymás­ba bújó rövid tokokból állnak, amelyek egy csukló és egy arra szorosan ráboruló hüvely révén kapcsolódnak egy­máshoz. A levél bizonyos mértékig a középső levélérre re­dukálódik. Ez a sajátos növény szemmel láthatóan ha­sonlít az emberi testnek szilárd, formát adó vázához, a csontvázhoz. A sok apró — ízületek révén összekapcsolt csontdarabból álló gerincoszlopnak, valamint általá­ban az ízületnek az utánzata. Kell-e hát csodálkozni azon, hogy ez a gyógynövény olyan szervekre is hat, ame­lyek a csontrendszerrel a legszorosabb kapcsolatban áll­nak: a vesékre? Ahol a csontok és ízületek túlzott gyenge­sége következtében degeneratív folyamatok zajlanak le, a megbetegedés kiindulópontja a vesék energiahiányában keresendő. A gyenge vesék pszichikailag a félelemmel áll­nak kapcsolatban, és a félelem „meglágyítja" az ember csontjait.

Belső alkalmazás

Nem haladunk tehát rossz úton, ha a krónikus mozgásszervi megbetegedéseket — reuma, köszvény, arthritis (ízületi gyulladás) és arthrozis (nem gyulladásos ízületi betegség) — veseserkentő és vizelethajtó gyógynövényekkel kezeljük, még ha a mai orvostudomány ezeket a be­tegségeket önimmunizációs folyamatokra és anyagcsere­zavarokra vezeti vissza. A zsurlótea ideális szer a vesék és a kivezető húgyutak átöblítésére baktériumos és gyulladásos megbetegedé­sek valamint vesehomok esetén. A zsurlóteát a sérülések következtében fellépő vizenyők megszüntetésére is használják, amennyiben ezek az ödémák nem elégtelen szív- és veseműködés következményei.

Külső alkalmazás

A gyulladt vagy a fertőzésre hajlamos vesékre gyakorolt hatás tovább fokozható, ha hetenként kétszer zsurló- ülő- fürdőt veszünk. A zsurlófőzet külső alkalmazása, kiegészítő kezelés­ként, a nehezen gyógyuló sebek esetében is elismert módszer. Különösen nagy felületű bőrkárosodások, ekcérma valamint az öregeknél oly gyakori gennyes lábszár- fekélyek esetén a zsurlóval történő lemosások, borogatá­sok és fürdők remekül beváltak. Minden esetben először egy marék zsurlót egy-két li­ter vízben tíz percig főzzünk. Aztán a teafőzetet szitán szűrjük át és testhőmérsékletűre hűtsük le. A sebes testré­szeket külön-külön borogatjuk a főzettel, vagy fürdetjük illetve lemossuk. E célból a páciens a lábát egy nagy mosdótálba teszi — vagy az adott testrészét a mos­dókagyló fölé tartja —, miközben egy másik személy cső­rös edényből nagyon lassan a sebre önti a gyógynövény- főzetet. Ha minden folyadékot elhasználtunk, a sebet óvato­san bedörzsöljük körömvirágból készült kenőccsel, külö­nösen a sebszélekkel. Még jobb ha egy kis kenőcsöt gézdarabra kenünk és azzal befedjük a sebei. Ezután új kötést teszünk rá. A nedves borogatás vagy sebmosás kombinálása a körömvirág kenőcsös kezeléssel már sok hosszadalmas és reménytelen esetben segített.

További vértisztító gyógynövények

A vértisztítás három ismertetett „klasszikus" példája mel­lett van még néhány gyógynövény, amely hasonló hatás­sal rendelkezik és a teakeveréket kellemes ízűvé teszi: a medvehagyma, a nyírfalevél, a tavaszi kankalin és a bod­zavirág. A két utóbbi a tavasz pompásan illatozó bájos hírnöke. Frissen csak április-májusban szedhetők, né­hány hétig. A nyírfalevelek is csak addig használhatók, amíg egészen zsengék és világos­zöldek. A medvehagyma a fokhagyma vadon termő roko­na (szaga ugyanolyan intenzív!); megjelenési ideje ugyancsak május és június eleje. A nyírfalevelet apróra vágva a salátához keverik. A medvehagyma tisztító és élénkítő hatása igazán csodála­tos. Természetesen e helyen sem feledkezhetünk meg a svédkeserű-elixírről, a vértisztítás és a salaktalanítás szer­fölött hatékony eszközéről, amelyet legjobb egy csésze gyógyteában felhígítva fogyasztani.

2 megjegyzés: