A svédkeserű

A svédkeserű összetétele

Az ősreceptúrák és mai változataik jellemzője a különbö­ző gyógynövények és anyagok ismert kombinációja. Itt különösen érvényes az, hogy az egész több mint a részei, vagyis a kész gyógynövény-oldat hatásosabb, mint egyes különálló alkotórészei együttvéve.
Hiszen a növényi gyógyszerek esetében is abban van a „művészet", hogy olyan anyagokat kombináljunk egymással, amelyek elő­nyösen kiegészítik egymás hatását. A svédkeserű receptúrájában a drogok összetétele évszázadok során alakult ki.

Orvosi és erdei angelikagyökér (angyalgyökér)
(Angelica archangelica és Angelica silvestris)

A svédkeserű egyik legfontosabb összetevője az angelika­gyökér. Az angyalgyökér — ez a növény másik elnevezése — az ún. Amara aromatia csoportba tartozik. A gyógy­szerészek azokat a keserűdrogokat nevezik így, amelyek a keserű anyagok mellett illóolajokat is tartalmaznak. Ezek az anyagok, kiváltképp az angelikagyökér, serkentik a gyomor-, epe- és hasnyálmirigynedvek termelését és ki­választását, s egyúttal étvágyjavító hatásuk van. Ez a nö­vény az ernyősvirágzatúakhoz tartozik; ezeket a növé­nyeket gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni egy­mástól.

Már előfordult, hogy az alkalmanként embermagasságúra megnőtt angelikát összetévesztették a rendkívül mérgező hatá­sú csomorikával. Ezért nyomatékosan felhívjuk a figyelmüket: ne szedjék egyedül ezt a növényt, még ha ismerik is azt!

Ide kívánkozik még, hogy gyökerének kiásása meglehe­tősen fáradságos munka; valamint nehézkes az angyal­gyökér hosszú távú tárolása is, mert a többi növénynél fo­gékonyabb a kártevőkre. A saját kiásást csak azoknak ajánljuk, akik az erős, csípős aromájú angelika illatot sze­retik és akik hajlandók naponta egy darabka gyökeret el­rágni az általános erősítés céljából — úgy, mint az ázsiai­ak a ginseng gyökeret.

Az angyalgyökér hazája Európa és Ázsia; főleg az északi régiókban nő. Bár vadon nálunk is fellelhető folyó­völgyekben, nyirkos erdőkben és réteken, orvosi célú fel­használásra és a likőripar számára (gyomorkeserű, keserű likőrök előállításához) a szükségletet nagyipari ter­mesztéssel biztosítják. Magánkertekben is tenyészik ár­nyékos, nedves helyeken.

Belső alkalmazás

A rossz emésztés minden tünete kezelhető angyalgyökérteával vagy -tinktúrával. Az angelika gyomorerősítő, bél­fertőtlenítő, görcsoldó és felfúvódást megszüntető hatá­sú. A teát legjobb hidegen elkészíteni: csészénként egy teáskanál drogot hideg vízbe szórunk, lehetőleg több órán keresztül állni hagyjuk, majd két percen keresztül felfőzzük, két percig ülepedni hagyjuk, végül leszűrjük. Az angyalgyökeret gyakran keverik más, gyomorra és emésztésre ható növényekkel.
Ha csak a gyökeret magában akarjuk felhasználni, vigyázzunk, nehogy túladagoljuk. Tartós felhasználásra ugyanis alkalmatlan. A helyes adagolás egy kúrához: na­pi háromszor egy csésze tea étkezések előtt vagy napi há­romszor 20 csepp tinktúra.

A svédkeserű egyéb alkotórészei

• Az angelikagyökérhez hasonló hatású a szártalan bába­kalács (Carlina acaulis) gyökere, a svédkeserű kivonat másik fontos összetevője. Baktériumgátló tulajdonságú és a gyomorra hat. Emellett vizelethajtó hatása is van.

• A citvorgyökér, másképpen kurkuma(Curcumazedoaria), is a gyomorsav és az epe kiválasztását serkenti.

• Másik igen fontos keserű növény a rebarbara (Rheum palmatum). Gyökereit gyomor- és bélgyulladás eseté­ben használják, ezenkívül enyhe hashajtóként is használ­ható.

• A mirha egy afrikai fafaj (Commiphora molmol) leve­gőn megszárított gyantája. Belsőleg bélfertőzések és puf­fadás esetén hat. Külsőleg vérzéscsillapító és fertőtlenítő szerként alkalmazható.

• A tövises áloénak (Aloe capensis és ferox) a leveleiből nyert besűrűsödött levét használjuk. Ilyen formájában a béltevékenységet serkenti.

• A manna a virágos kőrisből (Fraxinus ornus) nyert nedv, amely a friss levegőn megszárítva hasonlít a kana­dai juhar levére. A juharlevet a behasított kéregből nye­rik. A manna igen enyhe hashajtószer, amelyet még a kis­gyerekek és a csecsemők is jól tűrnek. Csökkenti a folya­dék felszívódását a vékonybélbe és így serkenti a bélmoz­gást.

• Egy másik hashajtó hatású drog a hagyományos svédkeserű-receptúrában a szennalevél (Fólia sennac). A has­hajtó drogok hatása keserű anyagokkal kombinálva csak viszonylag kis mértékben érvényesül.

• A sáfrány inkább fűszernövényként ismeretes. Rend­kívül drága fűszer, mert a Crocus sativus (jóféle sáfrány) virágainak csupán a bibéjét gyűjtik. Minden egyes virág­ból egyenként tépik ki (egy kg sáfrányhoz 70 000— 80 000 virágra van szükség). A gyomorra nyugtatóként és görcsoldóként hat.

• A svédkeserű-elixír további komponense a theriak (Electuarium theriacale). Ez .egy olyan porkeverék, amely hétféle drogból és fűszerből készül (angyalgyökér, cimicifugagyökér, macskagyökér, fahéj, citvorgyökér, kardamomum, mirha).

• A kámfort a mannához hasonlóan a kámforfa (Cinnamomum camphora) törzséből nyerik és vérkeringést fo­kozó hatása van.

Elkészítési mód

Hozzávalók:

10 gr aloe, 5 gr mirha, 0,2 gr sáfrány, 10 gr szennalevél, 10 gr. kámfor, 10 gr rebarbaragyökér, 10 gr kurkumagyökér, 10 gr theriak venezian, 5 gr bábakalácsgyökér, 10 gr angyalgyökér, 10 gr manna.

A füveket egy széles nyakú két literes tiszta üvegbe tegyük bele, és másfél liter 38-40 %-os gabonapálinkával, vagy gyümölcspálinkával öntsük fel. Két hétig napon vagy tűzhely közelébe tartsuk az üveget, majd szűrjük át kisebb tiszta üvegekbe. Érdemes mindig csak annyit leönteni amennyit épp felhasználunk, a többit hagyjuk állni a gyógynövény keveréken. Minél tovább áll a keverék annál hatásosabb.

Hogyan segíthet a svédkeserű?

Belső felhasználás

A tapasztalat azt mutatja, hogy a svédkeserű-elixír hatásos, régi értelemben vett „vértisztító" szer, amelynek for­galmazása hosszú ideig tiltott volt a hivatalos egészség­ügyben és gyógyászatban, mert „nem fért bele" a gyó­gyítás modern értelmezésébe. Gyakorlatilag azonban ugyanolyan jelentősége van ma is, mint régen.

A vértisztítási úgy lehetne definiálni, mint a szervezet megsza­badítását a fölösleges anyagcsere melléktermékektől és salak­anyagoktól azáltal, hogy hatást gyakorlunk az egész szervezet, a testnedvek, szövetek, sejtek anyagcsere funkcióira, összekap­csolva mindezt a nagy kiválasztószervek, a vesék, a máj és a be­lek működésének serkentésével.
Azok a gyógynövények, amelyeket a népi gyógyászatban vértisztító szerekként ismernek, pontosan megfelelnek ezeknek a feladatoknak. Aktivizálják az anyagcsere folya­matokat, fokozott méregtelenítő tevékenységre serkentik a májat és egyidejűleg fokozzák a vesék és a belek kivá­lasztó működését. A svédkeserű kivonat tökéletesen meg­felel ennek a sokoldalú elvárásnak. Ez világosan kiderül alkotórészeinek és azok hatásainak felsorolásából is.

A gyakorlat azt is bebizonyította, hogy a svédkeserű kúraszerű szedésével jelentősen csökkenteni lehet mind a reumatikus fájdalmakat, mind a levertséget, kedvetlensé­get, fáradtságot. Nem véletlenül kezdte a svédkeserű új karrierjét öngyógyító szerként, — vagyis olyan gyógy­szerként amelyet a páciens maga vásárol, bízva abban, hogy jó tapasztalatokat szerez és azokat továbbadhatja, — s nem pedig gyógyszerként, amelyet az orvos ír föl. Reumatikus fájdalmak esetében, általános salaktalanításhoz és allergiás tünetekkor a szervezet „áthangolásához" évente két alkalommal hat-nyolc hetes kúrát ajánlunk.
A svédkeserű használatával az emésztési zavarok tüne­tei is elmaradnak vagy csak enyhén jelentkeznek. Ezek a tünetek: telítettségérzés, puffadás, nyomásérzet a has­ban, hasgörcsök, szorulás, émelygés, gyomorégés, ét­vágytalanság, bizonyos ételektől való undorodás (pl. a zsírtól), alkalmanként heves fejfájás étkezések után. Mi­vel a gyomor, a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a vé­konybél és a vastagbél igen szoros kölcsönhatásban van­nak, minden emésztőszerv és mirigy esetében jelentkez­hetnek ilyen panaszok. Egy szerv működésbeli zavara máris hatással van a többire. Ezen szervek tökéletlen mű­ködése következtében keletkeznek a panaszok, a táplá­lékkínálattól függően váltakozó erősséggel és súllyal. Az eredmény végül is az emésztőenzimek nem megfelelő mennyisége és minősége. Emellett jelentős tényező még a pszichikai igénybevétel és a stressz, amely a nőknél sok­kal gyakrabban okoz panaszokat mint a férfiaknál.

Az emésztési zavarok svédkeserűvel való kezeléséről készült egy klinikai tanulmány. Ez nemcsak azt igazolta, hogy az említett tünetekkel jelentkező diszpepsziát (—emésztési zavar) a svédkeserű kivonattal csökkenteni lehet, hanem azt is, hogy a készítménynek nincs mellék­hatása és jól emészthető. A helyes adagolás: reggel, dél­ben és este étkezés előtt egy teáskanálnyi mennyiség, ha valaki nehéz ételt fogyasztott vagy túl sokat evett, nem árt bevenni étkezés után egy-két teáskanálnyi elixírt.

Egy korty svédkeserű garantálja az éjszakai nyugal­mat.

A svédkeserű, nevéhez híven, valóban extrém módon keserű. A német Gyógyszerkönyv irányelvei alapján a „keserű értéke" 1000. Összehasonlításképpen: a frissen kifacsart articsókalé „keserű értéke" mindössze 30. Ép­pen ezért tanácsos a svédkeserűt egy csésze gyógyteával, vízzel vagy gyümölcslével hígítani.
A javaslatunk: egy pohár narancslé két teáskanálnyi svédkeserűvel. Ez olyan ízű, mint a Campari-Orange — a pompás longdrink!

A belső alkalmazás egyetlen ellenjavallata (kontraindikáció) a hasmenés. Ebben az esetben valóban fontos, hogy azonnal ab­bahagyjuk a svédkeserű szedését, különben a hasmenés csak fokozódhat. A hasmenésre egyébként is hajlamos emberek le­gyenek nagyon óvatosak az adagolással. Adott esetben a napi egy teáskanálnyi kivonat az optimális számukra.

A svédkeserű külsőleg is alkalmazható. Hi­hetetlen sikereket érhetünkünk el ilyen módszerekkel; minden­hol, ahol lokális behatárolt gyulladást kell kezelni, a svédkeserű beválik: leszárítás formájában vagy boro­gatásként alkalmazva. Szúnyog- vagy rovarcsípés fertőt­lenítésére és hűsítésére elegendő a csípés helyét egy kevés kivonattal leszárítani. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk az ajkakon lévő lázhólyagok vagy gennyes szőrtüszőgyulladás, gennyes bőrkiütések esetében is. Egy nap leforgása alatt eltűnnek a hólyagok. A bárányhimlőnél is az a ta­pasztalat, hogy a svédkeserűvel történő kezelés után a hólyagocskák gyorsabban bevarasodtak.

A rovarcsípé­sek esetében igen fontos a gyors reagálás. A svédkeserű nyomókötést a lehető leggyorsabban kell a szúrás helyére rögzíteni. Ha a méreg már szétterjedt a szövetekben és az fájdalmas duzzadást okozott, tovább tart ugyan a felszí­vódás, de a folyamat abbamarad.